Sokszor felteszik azt a kérdést, hogy a mozgás, amit mi gyakorlunk, az harcművészet-e, vagy pedig küzdősport. Ezt a témát próbálom most egy kicsit körüljárni.
A kérdés adja magát: mitől lesz valami harcművészet, és mitől küzdősport? Ilkka barátomat kérdezve, ő a következő választ adta: "Ha van benne ágyékon rúgás, akkor az bizony harcművészet." Frappáns válasz. Ha harcművészetekről beszélünk, akkor mindenkinek a vízesés alatt meditáló, ritkás hajjal rendelkező, szabadidejében kövek miszlikbe aprításával foglalkozó ember jut az eszébe, ha pedig küzdősportokról, akkor egy pár kesztyűvel felszerelt, ringben ugráló, a másik felet ütésekkel és rúgásokkal amortizáló szimpatikus fiatalember. Könnyen megzavarja az embert az a tény, hogy sok harcművészetnek definiált mozgásformát gyakorló vesz részt akár fegyveres akár fegyver nélküli küzdelemben, és sok olyan küzdősportoló van, aki csak a mozgás kedvéért gyakorol, és nincs szándékában versenyezni.
Akkor vajon mi különbözteti meg a küzdősportot és a harcművészetet? Az emberek több célból gyakorolják őket: önvédelemnek, a mozgás szeretetéért, mert a legjobbak akarnak lenni, győzni akarnak, mert kitartóak és erősek akarnak lenni, mert meg akarnak világosodni (bármit is jelentsen számukra ez), mert érdekli őket a filozófia, a szellemiség, vagy mert jó a társaság ahová járnak, vagy akár mindez együtt. Éppen ezért nagyon meghatározni, mi is az igazi különbség. Véleményem szerint a különbség a gyakorlóban van. Még pontosabban: a gyakorló céljában.
Azt a kérdést kell feltenni, hogy mi a célunk egy adott küzdő mozgásforma gyakorlása során? Ha a mozgás, a társaság, a küzdelem, a győzelem, akkor mi sportolóként tekintünk magunkra. Sportolónak lenni egyáltalán nem jelent kevesebbet, mint harcművészet gyakorlónak, sőt. A sportolók megélik azokat a dolgokat, melyekről a harcművészet gyakorlók általában csak beszélnek. A versenysportoló célja egyszerű: jobbnak lenni a másiknál. A szabadidő sportoló célja más: ő az egészségét akarja megőrizni, ezzel együtt élvezni a mozgást.
Egy idő után az ember azonban kezdi mélyebben beleásni magát az adott mozgásba: miért csinálunk valamit úgy, ahogy, milyen mélységei vannak az adott harci mozgásnak, esetleg az edzésen tanultakat hogy lehet átvinni a valós életbe (és itt most nem a nekünk nem tetszők megregulázására gondolok). Ekkora az embernek megváltozik a célja. Számára az edzés, a küzdelem csak egy mérce lesz, mely megmutatja, hogy hol tart az általa választott stílus elsajátításában. A stílus célból eszközzé válik, mely segítségével mélyebben megértheti a rejtett összefüggéseket, azokat, amitől a másikkal való küzdelem több lesz, mint pusztán két ember küzdelme. Azokat a dolgokat, melyek mélységet adnak, melyektől a küzdelem művészetté válik.
Visszatérve az eredeti kérdésre: ti mit gyakoroltok? A válaszom pedig a következő:
Ez csak Tőled függ!
