Ha bármelyik harcművészetet, küzdősportot nézzük, akkor egy támadást három féle képpen lehet védekezni: hárítással, elkerüléssel, illetve közbetámadással. E három védekezési forma közül sportágunkban kettő engedélyezett: a védekezés és az elkerülés.
A hárítás során a botunk egyszerűen keresztezi a támadást. Nagyon fontos a hárítás végrehajtásának a módja: az optimális technikára van szükség, mely gyors, és nem hoz létre nyílást a védekezésünkön. Mivel a sport canne-ban a támadó technikák gyorsak, de erő nélkülek, nem szükséges nagy mozdulattal védekezni, ellenütni; hanem a testhez közel kell hárítani. Ennek a védekezési formának ebben a szabályrendszerben több előnye is van: a mozdulat nagyon gyors, az alapállásba a lehető legrövidebb úton visszakerülhetünk, illetve nem nyílunk ki nagyon.
Az egyik legegyszerűbb módszer a gyors hárítás megtanítására a következő: a segítő fél háttal áll, és törzsből elfordulva a botjával a szabályos területekre támad, a védekező fél pedig védi a támadásokat. Először lassú ütésekkel kezdjünk, majd egyre gyorsulhat az ütések sebessége. Ha már megy, akkor a támadó megindulhat a védekező felé (hátrafele lépkedve), a védekező pedig tartja a távolságot.
Az esquive (elkerülés) a másik lehetőség a védekezésre. Ekkor a védekező fél elkerüli a támadást: testvédekezéssel, lábmunkával (esetenként forgással kombinálva), lábfelkapással, guggolással, ugrással vagy más akrobatikus elemek felhasználásával.
A testvédekezés során lépés nélkül, csak a testsúlyunk áthelyezésével védjük magunkat. Ilyen védekezés például az oldalra hajlás, vagy a fej elhúzása, esetleg a ducking.
A lábmunka segítségével megfelelő távolságot tudunk tartani az ellenféltől, így ő nem tud elérni minket, illetve ki tudunk kerülni a támadása hatósugarából. A lábmunka az, amivel jó pozicióba kerülhetünk, illetve amivel megtarthatjuk ezen jó poziciónkat. A lábmunka lehetőségeiről egy későbbi bejegyzésben olvashattok.
A lábfelkapás az egyik legtermészetesebb védekezési mód lábtámadás ellen. A lábfelkapásnak a legnagyobb hátránya az, hogy a testsúlyunk átkerül a tartó/támaszkodó lábra, így először vissza kell helyezni, hogy újra mozogni tudjunk. Éppen ezért, csak kiegészítő elemként használjuk, amikor hárítással már nem érnénk oda.
A gugolással és az ugrással a vertikális irányba mozgunk el, átugorva a támadás fölött, vagy leguggolva, így a támadás felettünk halad el. A gyors ugrást a plyometria módszerével lehet fejleszteni.
Az akrobatikus elemek - mint például cigánykerék, szaltó - nagyon látványos megoldások, és bizonyos esetekben komoly meglepetéseket tudnak okozni. Használjuk őket megfontoltan.
