Egy tanítványom feltette az egyik legérdekesebb kérdést, amit egy sportoló feltehet: "Hogyan kell nyújtani?"
Bevallom, ez a kérdés nagyon régóta foglalkoztat, mindig érdekelt, mi kell ahhoz, hogy valaki magasra rúgjon, spárgázzon, vagy egy mély kitörésre legyen képes. Mi a különbség az egyes emberek között, hiszen van, aki szinte semmilyen előkészület nélkül képes spárgázni, míg mások ennek a közelébe sem jutnak, akár hosszú gyakorlás után sem.
Vajon ez a képesség fejleszthető? Ha igen, akkor milyen módszerrel?
Nézzük először a sportoktatóin tanultakat. Az izületi mozgékonyság az ízületekben létrejövő akaratlagos vagy passzív mozgások terjedelmének, amplitudójának nagyságát jelenti. Ezek képesség fejlesztésének a módszere a stretching (nyújtás). A legfőbb elv az, hogy az izom a túlzott megnyúlás ellen védekezik. Ez az úgynevezett miotatikus reflex, melynek következtében az izom megfeszül, így fékezi az izmot az extrém megnyúlástól. Ugyanez történik, ha az izom feszes, merev, esetleg ha fájdalmat érzünk a nyújtás során.
Ha egy nem megfelelő állapotban lévő izmot próbálunk nyújtani, esetenként rossz technikával, elérve a fájdalomküszöböt, akkor az izomrostokban mikroszakadások keletkeznek, melyek hegesedéssel gyógyulnak. Ettől az izom rugalmassága nagy mértékben csökken.
Tehát az alapszabály: csak addig nyújtsunk, amíg nem fáj!
Az évek során több különböző nyújtási módszert kidolgoztak: nyújtás-ernyesztéses módszer, ellenállásos módszer, stb.
Ezekről például itt olvashatunk.
Az újabb magyarázatok szerint a helyzet sokkal bonyolultabb, komplexebb. Az első kérdés, amit mindig fel kell tenni, a következő:
Mi a cél?
A célunk az, hogy nyújtsuk az izmot? Nem. A célunk az, hogy bizonyos mozgásokra képesek legyünk. Biztos, hogy a nyújtással kell kezdeni ezen cél elérését? Egyáltalán nem. Ugyanis elképzelhető, hogy merev az adott izom. Ezt különböző módszerekkel el tudjuk lazítani, melyeknek nagy híve vagyok: hagyományos masszázs, mentális technikák, self-miofascial release, stb. Az is lehetséges azonban, hogy egy úgynevezett triggerpont okozza a problémát, amely kisugárzik több más területre. Ekkor ezt a pontot kezelve (esetenként kiegészítő kezelés segítségével) megszűntethető a merevség, és az esetleges asszimetria. (Triggerpont kezelésről és smr-ről bővebben Csiky Ferenc blogján olvashattok.) Csak ezután szabad elkezdeni a nyújtást.
Ezt a gondolatot azonban továbbvinném. Miért van az, hogy amíg nyújtunk, javul a helyzet, azonban ahogy abbahagyjuk, néhány hét után visszaesünk, majd amikor újra nekiállunk a nyújtó gyakorlatoknak, sokkal hamarabb elérjük az előző szintünket. Erre az a magyarázat, hogy valójában az idegrendszerünket tréningezzük, mely szabályozza az izmok feszességét.
Ehhez kapcsolódott egy kérdés, amit sokáig nem tudtam megválaszolni, de most úgy érzem, sikerült rá találni egy magyarázatot. Mi az oka az izom merevségének?
Tudjuk, hogy ha merev az izom, akkor azt el tudjunk lazítani, vagy kereshetünk triggerpontot, de mi az oka annak, hogy egyáltalán merev? A válaszom erre pedig az, hogy a mód, ahogy használjuk a testünket, nem megfelelő. A széken ahogy ülünk, ahogy állunk, lépünk, futunk, ülünk, emelünk, nem megfelelő. A mindennapi szokásaink hibásak, valamilyen okból. Amíg ezeket az okokat nem szűntetjük meg, addig egy szélmalomharcot fogunk vívni.
Hogy milyen megoldásokat találtam erre a problémára, nos, az egy későbbi blogbejegyzés témája.
