Telegrafált mozdulatnak nevezünk egy mozgást, amiről az ellenfél ki tudja deríteni, hogy pontosan mi is lesz a vége.
A telegrafálás önmagában se nem jó, se nem rossz. Amikor elkezdünk egy technikát gyakorolni, akkor természetesen telegrafált lesz, hiszen a másik fél a kezdőhelyzetből és sebességből (ami kezdetben lassú) könnyen ki tudja "számolni" a végeredményt. Ez egy eszköz, mely segíti őt abban, hogy megtanulja a várható támadásokat, és az adott támadás/irány ellen működő helyes reakciókat (védés, elmozgás, közbetámadás).
Általánosságban beszélve amikor nagy sebességgel hajtunk végre egy technikát szabad küzdelem során, akkor ezt megpróbáljuk a másik fél reakcióidejénél gyorsabban előadni (ami egy elég komplex dolog, hiszen függ a testhelyzetünktől, a másik helyzetétől, távolságtól, fáradtsági szintünktől, mentális állapotunktól, stb.). Ekkor minden olyan mozdulat, mely elárulja szándékunkat, lehetőséget biztosít a másiknak arra, hogy előbb reagáljon, mielőtt mi elindítottuk volna támadásunkat, vagy mielőtt a támadásunk a legerősebb lenne. Azaz meg tud minket kontrázni.
A canne technikák alapvető eleme az armé, mely a kar áthúzását jelenti a gerincoszlop vonalán. Ennek a mozdulatnak a szerepe az, hogy növelje az ütés maximális sebességét, azonban így több idő végrehajtani a támadást. Ezzel együtt azonban az ellenfél le tudja olvasni, hogy mit akarunk csinálni, mely védekezést alkalmazza. Hiszi ő. Ugyanis, ezzel mi is tisztában vagyunk, éppen ezért hamis információval látjuk el, és ha ő rámozdul a hamis támadásunkra, mi megváltoztatjuk a mozgásunkat, és így viszünk be sikeres találatot. Ennek az előfeltétele az, hogy a csel-támadásunk, esetleg kombinációnk valóságosnak hasson a másik számára, illetve hogy adjunk neki időt arra, hogy ezt leolvassa, és reagáljon, ugyanis ha gyorsabbak vagyunk nála, akkor igazából nincs szükségünk cselezésre. De biztos, hogy mindig mi leszünk a gyorsabbak??!
