Canne de Combat

Egy bemutató videó mindig sok új információval szolgál. Megláthatjuk, hogy mások mit csinálnak, hogyan gyakorolnak, mi a céljuk az edzéssel, és jelenleg hol tartanak a la Canne de Combat gyakorlása során.

A fenti videó feltöltő srácok rengeteg anyag töltöttek fel a dailymotion.com-ra, mitth-raw-nuruodo név alatt.A fenti videóban alaptechnikákat, páros technikákat, és szabadjátékot mutatnak be.

Nézzük, mi az, amire érdemes odafigyelni:

• Szép vízszintes latéral extérieur, végig nyújtott a kéz
• Nagyon szép kitörések, főleg a piros ruhás srácnál
• Érdemes megfigyelni a váll tartását a piros ruhásnál, végig leengedi (ellenpélda a másik srác, akinél fennmarad a váll, és blokkolja a mozgást, múlt edzésen beszéltünk róla)
• Croisé téte-t térben üti, nem pedig síkban, erről is beszéltünk, de így videón még jobban látszik
• Szép széles állásban vívnak, ebből könnyebb lábtámadást indítani
• Sok-sok kézátvételt és pörgést mutatnak be, ezekre is érdemes odafigyelni

A kombinációk, amiket bemutatnak:

• croisé téte, latéral croisé fejre, fente avant latéral croisé
• itt érdemes megfigyelni, hogy a piros ruhás srác a másik kezét is milyen ügyesen használja az ütés gyorsítására
• latéral croisé fejre, croisé téte

Mint már megállapítottuk az előző bejegyzésben, a nyújtás önmagában nem elég, sőt, nem is biztos, hogy használni fog a nagyobb mozgásterjedelem elérése érdekében.

Egy adott  izom , vagy izomcsoport merevségnek sok oka lehet, ezek közül a legritkább az "így született". Hogy mi vezethet oda, hogy egy izom bemerevedik, az most nem olyan érdekes, ami viszont igen, az arra kérdésre a válasz, hogy hogyan változtathatjuk meg az izmaink állapotát, ezzel együtt a mozgásunkat. Az egyik alapvető eszközünk a mentális ellazítás technikája, a másik pedig a masszázs. Az izmaink mentális ellazításáról egy későbbi bejegyzésben olvashattok, most pedig azt vizsgálom, hogy milyen masszázstechnikákat érdemes használni.

A kezembe került egy hihetlenül jó könyv, melynek a címe: "Alapvető klinikai masszázsterápia: az anatómia és a kezelések integrálása". A könyv nagy részletességgel tárgyalja a modern klinikai masszázsterápia alapjait, a fascia és a triggerpontok kezelését, részletesen ábrázolja az egyes izmokat, a triggerpontok kisugárzási helyeit, és a műfogásokat, mellyel az egyes izmokat, illetve izomcsoportokat kezelhetjük.

De mi az a fascia? A fascia a kötőszövet egy típusa, amely olyan formákban jelentkezik, mint az inak, salagok, inas lemezek és a hegszövetek. Az izmok, és az izomrészek burkolataként is szolgál, ekkor a neve izompólya.

A fascia egy típusa az úgynevezett mély fascia. Ennek a feladata, hogy csökkentse az összehúzódó izomban az oldalirányba ható erőt, és növelje az összehúzódás erejét. Ha a fascia letapad, akkor megakadályozza a helyes, korrekt működést, azt, hogy az izmok simán elcsúszhassanak egymás mellett a mozgás során.

Tehát ezért is érezhetjük merevnek az izmot, és ezért nincs eredménye a nyújtásnak.

A merevség elleni egyik legjobb fegyverünk tehát az, hogy fellazítjuk a fascia-t, és ezáltal lehetőséget teremtünk az izmoknak a könnyed mozgásra. Mivel masszőr nem áll mindig rendelkezésre, ezért e célra a szivacshengerrel végzett Self Myofascial Release-t tudom javasolni.

A gyakorlat során egy szivacsból készült hengert görgetünk, és ahogy egy érzékeny, fájó pontot találunk, ott megállunk, amíg a fájdalom kb. 75%-kal nem csökken. Ezután mehetünk tovább, a következő pontig. A gyakorlat rendszeres végrehajtásával csökkentjük a kisugárzó triggerpontjaink számát, és ezzel együtt fellazítjuk a fascia-t, mely következtében lehetőségünk van eredményesen nyújtani. A nyújtást tehát nem spóroljuk meg, azonban lehetőséget kapunk arra, hogy könnyebben mozogjunk, és végre tartós eredménye legyen a nyújtásnak.

További olvasnivaló a Self Miofascial Release témában:

• http://www.tesztoszteron.hu
• http://www.sport-fitness-advisor.com
• http://csikysystem.wordpress.com

Egy tanítványom feltette az egyik legérdekesebb kérdést, amit egy sportoló feltehet: "Hogyan kell nyújtani?"

Bevallom, ez a kérdés nagyon régóta foglalkoztat, mindig érdekelt, mi kell ahhoz, hogy valaki magasra rúgjon, spárgázzon, vagy egy mély kitörésre legyen képes. Mi a különbség az egyes emberek között, hiszen van, aki szinte semmilyen előkészület nélkül képes spárgázni, míg mások ennek a közelébe sem jutnak, akár hosszú gyakorlás után sem.

Vajon ez a képesség fejleszthető? Ha igen, akkor milyen módszerrel?

Nézzük először a sportoktatóin tanultakat. Az izületi mozgékonyság az ízületekben létrejövő akaratlagos vagy passzív mozgások terjedelmének, amplitudójának nagyságát jelenti. Ezek képesség fejlesztésének a módszere a stretching (nyújtás). A legfőbb elv az, hogy az izom a túlzott megnyúlás ellen védekezik. Ez az úgynevezett miotatikus reflex, melynek következtében az izom megfeszül, így fékezi az izmot az extrém megnyúlástól. Ugyanez történik, ha az izom feszes, merev, esetleg ha fájdalmat érzünk a nyújtás során.

Ha egy nem megfelelő állapotban lévő izmot próbálunk nyújtani, esetenként rossz technikával, elérve a fájdalomküszöböt, akkor az izomrostokban mikroszakadások keletkeznek, melyek hegesedéssel gyógyulnak. Ettől az izom rugalmassága nagy mértékben csökken.

Tehát az alapszabály: csak addig nyújtsunk, amíg nem fáj!

Az évek során több különböző nyújtási módszert kidolgoztak: nyújtás-ernyesztéses módszer, ellenállásos módszer, stb.

Ezekről például itt olvashatunk.

Az újabb magyarázatok szerint a helyzet sokkal bonyolultabb, komplexebb. Az első kérdés, amit mindig fel kell tenni, a következő:

Mi a cél?

A célunk az, hogy nyújtsuk az izmot? Nem. A célunk az, hogy bizonyos mozgásokra képesek legyünk. Biztos, hogy a nyújtással kell kezdeni ezen cél elérését? Egyáltalán nem. Ugyanis elképzelhető, hogy merev az adott izom. Ezt különböző módszerekkel el tudjuk lazítani, melyeknek nagy híve vagyok: hagyományos masszázs, mentális technikák, self-miofascial release, stb. Az is lehetséges azonban, hogy egy úgynevezett triggerpont okozza a problémát, amely kisugárzik több más területre.  Ekkor ezt a pontot kezelve (esetenként kiegészítő kezelés segítségével) megszűntethető a merevség, és az esetleges asszimetria. (Triggerpont kezelésről és smr-ről bővebben Csiky Ferenc blogján olvashattok.)  Csak ezután szabad elkezdeni a nyújtást.

Ezt a gondolatot azonban továbbvinném. Miért van az, hogy amíg nyújtunk, javul a helyzet, azonban ahogy abbahagyjuk, néhány hét után visszaesünk, majd amikor újra nekiállunk a nyújtó gyakorlatoknak, sokkal hamarabb elérjük az előző szintünket. Erre az a magyarázat, hogy valójában az idegrendszerünket tréningezzük, mely szabályozza az izmok feszességét.

Ehhez kapcsolódott egy kérdés, amit sokáig nem tudtam megválaszolni, de most úgy érzem, sikerült rá találni egy magyarázatot. Mi az oka az izom merevségének?
Tudjuk, hogy ha merev az izom, akkor azt el tudjunk lazítani, vagy kereshetünk triggerpontot, de mi az oka annak, hogy egyáltalán merev? A válaszom erre pedig az, hogy a mód, ahogy használjuk a testünket, nem megfelelő. A széken ahogy ülünk, ahogy állunk, lépünk, futunk, ülünk, emelünk, nem megfelelő. A mindennapi szokásaink hibásak, valamilyen okból. Amíg ezeket az okokat nem szűntetjük meg, addig egy szélmalomharcot fogunk vívni.

Hogy milyen megoldásokat találtam erre a problémára, nos, az egy későbbi blogbejegyzés témája.

Megkésve bár, de törve nem, röviden összefoglalnám a csütörtöki edzést.

Az edzést egy laza átmozgatással kezdtük, majd talajgyakorlatokkal, ahol is főleg a láb ellazítása, és átmozgatása volt a cél. Ezután kitörés gyakorlatokat (fente avant) vettünk. A kitörés a canne egyik alapgyakorlata, lábra támadni kizárólag úgy engedélyezett, ha a lábtámadási poziciók egyikét használjuk. Ezek a poziciók a következők: kitörés (fente avant), hátsó kitörés (fente arriére), oldalsó támasztó guggolás (fente extérieur), és guggolás (grenouille).

A kitörést többféle variációban is végrehajthatjuk, a hátsó láb hátracsúsztatásával (ekkor a távolság nem változik), vagy előrelépéssel. A múlt edzésen az utóbbit gyakoroltuk. Az előrelépést kétféleképpen hajthatjuk végre: az első esetben a hátsó láb löki előre a testet, a második esetben pedig egyszerűen csak előrelépünk. Ez utóbbival véleményem szerint több probléma is van: semmi nem akadályozza meg, hogy a hátsó lábat ne hajlítsuk be, illetve semmi nem kényszerít arra, hogy elég mélyen lemenjünk. Tehát mi azt a variációt gyakoroltuk, amikor a hátsó láb löki el a testet a talajtól, valójában belerúgunk a talajba, és ezt az erőt használjuk ki. Fontos, hogy a testsúly a két láb között helyezkedjen el a gyakorlat végrehajtása során, és ne essen előre. Ha jól csináljuk, akkor egy nagyon gyors, kényelmes, jó tempójú kitörésünk lesz, csak gyakorlás kérdése az egész.

A kitörés gyakorlás után a haladók külön mentek, és egy botot, illetve két botot gyakoroltak, különös tekintettel az egyes védekező állásokra. Ezután szabadvívás következett, majd átvettük az alapvető küzdelmi stílusokat: nyomó, különböző szögekből támadó, üsd-és-fuss taktikát alkalmazó, valamint a védekezésre berendezkedő taktikákat.

Véleményem szerint nagyon jól működnek ezek a taktikák a küzdelemben, a következő edzéseken kicsit jobban körül fogjuk járni őket.

Egy új blogra szeretném felhívni a figyelmeteket, a Personal Protection-re, melyet egy ismerősöm szerkeszt. Témája az önvédelem, de nem csak a fizikai megvalósítások, hanem az elméleti háttér is, amelyről magyar nyelven eddig nem sokat lehetett olvasni.

Sok sikert kívánok Neki, remélem sok hasznos ismerettel gazdagít bennünket!

Rodney King írásait, illetve a Crazy Monkey blogot olvasva nagyon sok gondolatom támadt a küzdelemmel, szabadvívással kapcsolatban. Ebben a részben a szabadvívás céljáról, gyakorlási módszereiről olvashattok.

A szabadvívás sorozat első részében az irányítás elméletét próbáltam megosztani a kedves olvasókkal, ebben pedig a célokról, és különböző gyakorlási módszerekbe szeretnék egy kis bepillantást adni.

A legfontosabb amit minden gyakorlónak meg kell értenie, hogy a szabadvívás elsődleges célja nem a győzelem, hanem a képességeink fejlesztése a szabadon történő gyakorlás által. A legjobb, ha úgy tekintünk rá, mint egy játékra, ahol nem számít igazán, hogy találunk-e, vagy sem, hogy eltalálnak minket, vagy sem, hanem az, hogy fejlődjünk. Éppen ezért fontos, hogy legyen egy adott célunk amit meg akarunk valósítani a szabadvívás során. Ez a cél lehet egy adott helyzet gyakorlása, egy képesség fejlesztése, vagy akár az is, hogy levezessük a feszültséget, és játsszunk egy jót.

Ha az edző nem ad konkrét feladatot, akkor célszerű saját magunknak kiválasztani egy témát, amin dolgozni fogunk. Néhány ötlet: lábmunka, távolság, másik becsapása, másik fél nyomás alatt tartása, kontra küzdelem és egyéb stratégiák, védekezés fejlesztése, kombinációs képességek fejlesztése, tér jobb kihasználása, testhasználat, technika küzdelembeni csiszolása, két kéz összehangolása, belharc, stb.

Ne felejtsük el, hogy a játékot ketten játsszák, és nem ronthatjuk el a másik fél játékát azzal, hogy nem hagyjuk érvényesülni, pláne, ha sokkal ügyesebbek vagyunk nála. Ha nem adunk neki lehetőséget, akkor nem fog tudni fejlődni. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent meg kell neki engedni, azonban legyen egy kis sikerélménye. A cél az lenne, hogy a küzdelemet mindannyian jó kedvvel, és új ötletekkel fejezzük be.

A mai világban a videótechnika már alapvető eszköznek számít a sport edzéseken. A digitális fényképezőgépek ára hihetetlen mélységekbe zuhant, egy 20 ezer forintos eszköz mely képes 640x480-as felbontásban, 30 kép per másodperc sebességgel felvételt készíteni, tökéletesen megfelelő. Az edzés végeztével a videókat elemezzük, és kiemeljük a legfontosabb mozzanatokat, melyeket megfigyelésre érdemesnek tartunk. Ezek lehetnek általános hibák, melyek többeknél jelentkeznek (ilyen canne-ban pl. az armé hiánya, vagy a nem megfelelő kitörés), vagy speciális, egy adott emberre vontakozóak, de lehetnek pozitív esetek, melyek bemutatása hasznos lehet a többiek számára is (szép technikai megoldás, ritmustörés, stb.)

Ne essünk abba a hibába, hogy minden egyes apró hibát megpróbálunk megjegyezni, lejegyzetelni, elég, ha a főbb problémákat, illetve szép megoldásokat lejegyezzük, és következő edzésen ezeket külön gyakoroljuk.

Zárásképp egy alkalmazást szeretnék ajánlani, mely segítségével képkockánként tudunk videót elemezni, ez pedig a VirtualDUB nevű program, amely a virtualdub.org  címről tölthető le. Linuxos változata az Avidemux, mely a http://avidemux.berlios.de címről tölthető le.